Szerző: Tóth Gödri Iringó
Történelem és magánélet között gyakran elmosódnak a határok egy jelenkoros történész számára. A doktori disszertációm témája – egy rendszerváltás előtti női magazin – nagymamám számára a délutáni szórakozás és olvasnivaló volt. De vannak ennél izgalmasabb példák is. Hajdu Szabolcs rendező és alkotótársa, Török-Illyés Orsolya színésznő épp egy ilyenhez nyúlt, amikor úgy döntöttek, hogy Illyés Kinga színésznő szekuritátés dossziéja nyomán rendeznek egy rádiójátékot.
A rádiójáték története szinte banális, egy erdélyi – vagy ahogyan ő maga mondta romániai magyar – színésznő mindennapjait halljuk. Válásának történetét, terhességének, szerelmi viszonyának nehézségeit ismerjük meg, kapunk egy aprócska betekintést a marosvásárhelyi színház társulatának, a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetnek az életébe. A műben hangsúlyos a személyesség, az érzelmek és az emberi kapcsolatok, nem egy történelmi mű ez, hanem egy bensőséges hangvételű visszaemlékezés (persze nem szándékos), de a kerete sűríti egy korszak sok alapelemét. Nem korrajz ez, hiszen csak egy közegre látunk rá, értelmiségiekre, művészekre, akiknek a korszak nem (csak) az üres élelmiszerboltok, a sorban állás miatt volt nehéz, hanem a művészet, az önkifejezés szabadságát keresték.
Illyés Kinga (Bereck, 1940. december 10. – Marosvásárhely, 2004. július 28.) erdélyi előadóművésznő, színésznő és színészpedagógus volt. Sokat szavalt, több előadó estet is összeállított, melyeket lehetősége volt Magyarországon, Nyugat-Európában, sőt az Amerikai Egyesült Államokban is bemutatni. Többek között Szilágyi Domokos verseit szavalta, Oriana Falacci művet adott elő. Kétszer házasodott, első férje Vári Attila költő és író volt, majd Török András színésszel házasodott össze, akitől két gyereke született. Lányuk Török-Illyés Orsolya színésznő. Illyés Kingát több, mint húsz éven keresztül figyelte meg a rettegett román állambiztonsági szolgálat, a Szekuritáté.
Bár a rádiójáték stílusa puritánnak mondható, nincs túlzsúfolva hangeffektusokkal, a színészek játéka is visszafogott, a lehallgatás körüli feszültség ezen elemek által válik még nyomasztóbbá. Halljuk a szekust, aki a szigorúan titkos jelentést írja Berecki Kinga – fedőnevén Theodora nacionalista-soviniszta tevékenységére vonatkozóan, halljuk, hogy hogyan nyitották meg 1974-ben azt a dossziét, amit lánya az elmúlt években elborzadva vehetett a kezébe, a maga 3000 oldalával. Halljuk a koholt vádakat, halljuk a megfigyelőtisztek száraz megjegyzéseit, a lehallgató készülék kattanását. És hallunk mindent egy nőnek az életéből, a titkait, a problémáit, mindent, amit nem lenne szabad. Senkinek sem lenne szabad. Egy lehallgatási dosszié ürügyén a rádiójáték tökéletes műfaj, hisz a befogadó ugyanúgy hall, hallgat, mint a szekus a vezeték végén. A szekussal együtt halljuk, amit nem lenne szabad, és ettől egy kicsit rosszul is érezzük magunkat…
Épp csak betekintés nyerünk főhősünk világába, de a beszélgetései, telefonhívásai sok mindent mesélnek a korról, emigrálásról, válásról, terhességről, egy művész helyzetéről. Hallunk párbeszédeket Magyarországra kiszökött baráttal, aki az ottani viszonyokról is mesél, a testvérrel, aki iskolásan terhes lett, a színházi kollégákkal, akik azt találgatják, hogy legközelebb ki hagyja el az országot. Szösszenetek vannak a műben, amik igazából annak jelentenek valamit, aki már tud, hallott, olvasott a rendszer nehézségeiről, igazságtalanságairól. És annak, aki megélte azokat… Igen, annak, aki megélte lehet torokszorító, és lehet ösztönző, hogy kikérje a saját dossziéját is.
Ma már bárki könnyen hozzáférhet a saját megfigyelésére vonatkozó iratokra, dokumentumokra. A papírokon szereplő történetek néha meglepően hétköznapiak, máskor izgalmasok, elgondolkodtatók. Hajdu Szabolcs és Török-Illyés Orsolya egy családi történethez nyúlt, amit valószínűleg nem volt könnyű feldolgozni és megosztani, de ők megtették. Az Obiectiva Theodorára tekinthetjük kordokumentumként, szerelmi sztoriként, emlékállításként, lesz, aki rácsodálkozik, más elgondolkodik rajta, más közönyösen viszonyul majd hozzá. Nem könnyű megmondani kinek mit jelent majd, de ez természetes, hiszen ez egy nem könnyű téma.
