Miután az elmúlt években igyekeztünk az egyetemes filmtörténet, filmművészet legjobb történelmi filmjeit, történelmi tematikájú alkotásait szemlézni – minden esetben annyi művet tárgyalva egy cikken belül ahányadik évtizedben készültek azok–, új cikksorozatot indítunk: ahányadik évtized annyi magyar történelmi film.
A sorozat a negyvenes évekkel, a hangosfilm magyar nyelvterületen történő elterjedésével indul, és azt is előrebocsájtjuk, hogy igyekeztünk a listába nem irodalmi művek filmadaptációit beválogatni (bár tény, hogy ezek gyakran az adott évtized legjobb történelmi filmjeiként vannak számon tartva, de mégse szeretnénk abba a hibába esni, hogy egy film boncolgatása helyett azzal foglalkozunk, hogy például Jókai Mór hogyan ábrázolta az 1848–49-es forradalom és szabadságharc korát). Továbbá a történelmi film fogalmát is kitágítjuk kicsit, nem csak azon filmekről írunk, melyek egy konkrét történelmi eseménynek, személynek állítanak emléket, hanem azon alkotásokról is, melyek hangsúlyozottan koncentrálnak egy adott kor, korszak megjelenítésére, a múltidézésre. Utolsó megjegyzésként pedig azt kell hangsúlyoznunk, hogy míg az egyetemes filmművészet esetében a legjobbnak vélt filmeket válogattuk a listákba, itt a szempont inkább az említésre érdemes, figyelemre méltó, valami miatt kiemelkedő kissé homályos jelzők lesznek, hiszen egy kis ország néha szerény filmtermése bizonyos évtizedekben alig tartalmazott „jó” történelmi filmeket.
Négy történelmi film a negyvenes évekből
A 1940-es évek a nagy váltás korszaka volt, a némafilmet végleg kiszorította a hangosfilm. Már ekkor szép számmal születtek olyan filmek, melyek az irodalomból merítkezve repítették vissza a nézőt a történelmi korokba, így a Ludas Matyi 1941-ben, vagy ugyanabban az évben Mikszáth Kálmán azonos című regénye alapján A beszélő köntös című alkotás, esetleg a Háry János 1949-ben vagy az Úri muri (Móricz Zsigmond) szintén 1949-ből. A korszakban készültek életrajzi filmek is Gül Babáról, Erzsébet királynéról vagy éppen Semmelweis Ignácról. És persze készültek olyan társadalmi drámák – mint például az Emberek a havason vagy a Talpalatnyi föld, amelyek bár zseniális realista korrajzok, nagyszerű mozgóképes alkotások, mégis nehezen lennének a történelmi film kategóriájába beilleszthetőek.
Semmelweis (1939/1940)
André De Toth avagy magyarosan Tóth Endre (aki nem mellesleg a film noir és a western műfaj megújítója volt, akit Martin Scorsese is nagyra becsül, és akinek fontos szerepe volt a 3D mozi megszületésében) alkotása az első az egyszerre zseniális és őrölt/őrjöngő orvos, Semmelweis Ignácz életét, munkásságát bemutató filmek közül, melyet az ötvenes, majd a nyolcvanas és a kétezres években is követett egy-egy próbálkozás. A film nem csak arra világít rá, hogy milyen jelentős volt Semmelweis azon felfedezése, hogy a (klórmeszes) kézmosás életeket menthet, hanem arra is, milyen elutasításba ütközött a korabeli orvostársadalom (egy szegmense) részéről. A főhőst alakító Uray Tivadar játéka külön figyelmet érdemel, kiválóan formálja meg a híres orvost. Bár a film visszaadja a kor hangulatát, hitelesen repít vissza a 19. századba, a szuggesztív játék, a karizmatikus figura annyira magukra vonják a figyelmet, hogy a nézőnek „nincs ideje” elveszni a jelmezek, díszletek részleteiben.
Egy éjszaka Erdélyben (1941)
Az Egy éjszaka Erdélyben Bán Frigyes rendező egyik korai vígjátéka, mely II. József császár és kísérője, Kléber erdélyi útját állítja a középpontba, illetve az út közben felmerülő bonyodalmak jelentik a humor forrását. A Velencei Filmfesztiválon bemutatott alkotást olyan korabeli sztárok neve fémjelzi, mint Páger Antal és Szeleczky Zita. A látványos, kosztümös alkotás attól függetlenül élvezetes, hogy a szemfüles néző kiszúrhat benne igencsak súlyos bakikat, például, hogy az 1780-ban elhunyt Mária Terézia és II. Ferenc Mozart Egy kis éji zenéjét hallgatják csodálattal a filmben – amit csak 1787-ben írt a zeneszerző, illetve a kosztümök és a smink terén is akad kifogásolnivaló. Mindezek ellenére egy igényes, értékes alkotás, mely a maga korában kiemelkedőnek számított.
Rákóczi nótája (1943)
Daróczy József 1943-as alkotása kicsit történelmi, kicsit romantikus szerelmi történet, kicsit kémfilm. A kuruc-labanc harcok, illetve Kassa felszabadítása Oltay Krisztinka (Tolnay Klári) és Szakmári Péter (Sárdy János) szerelmi történetének adnak izgalmas keretet. A ma is kalandosnak mondható történet egy jól megkomponált „világban” játszódik, az alkotók igyekeztek Rákóczi korát hűen megjeleníteni: a jelmezek, díszletek látványosak és részletgazdagok. A filmben az udvari – bécsi – élet és mindennapok, az arisztokrácia tagjai ugyanúgy megjelennek, mint a katonák vagy éppen a parasztok, és azok nehézségei, a film a fordulatos történeten túl igyekszik egy átfogó képet adni a korról.
Valahol Európában (1947)
A Radványi Géza rendezésében készült filmdráma (melyet sokan a majd’ 50 évvel később elkészült musical-változat nyomán, okán ismernek) az évtized egyik ikonikus alkotása, tulajdonképpen nem is történelmi film, hanem egy izgalmas korrajz, mely szembesíti a nézőt a háború (borzalmas) következményeivel. Főszereplői a második világháború utáni időszakban árván, otthontalanul kóborló gyerekek, akik bandákba verődve járják az országot, igyekeznek éhen nem halni, amíg egy lakatlan várra nem találnak, ahova beköltöznének. Ám a vár nem lakatlan, egy karmester tengeti benne magányos napjait. Találkozásuk egy örök, sorsfordító barátság kezdete. A film, bár egy kedves ifjúsági történet, voltaképpen propagandaalkotás is, hiszen háborúellenes, és a jövő fele tekintés, az ifjúságba és annak építő erejében (szó szerint is újjáépítik a filmbeli romos várat) a hatalomra került szocialista párt eszméit tükrözik. Propaganda jellege azonban mit sem csökkent a film érdemeiből, melyben a színészi alakítások és a vágások is figyelmet, dicséretet érdemelnek.
(A cikkben említett filmek részben/teljes egészében megtekinthetőek a legismertebb online videómegosztó portálokon).