Az 1940-es észak-erdélyi bevonulás képekben

fortepan_8552

Összeállította: Kovács Szabolcs

1940. augusztus 30-án Bécsben aláírták azt az egyezményt, mely a hónapok óta tartó magyar-román területi vitát volt hivatott rendezni. Ennek értelmében visszacsatoltak Magyarországhoz 43 104 km²-t, mely magába foglalta Észak-Erdélyt és a Székelyföldet, nagyjából 2,5 millió lakossal. Az 1941-es magyar népszámlálás alapján a területen több mint 2,5 millió lakos élt, ennek 51% magyar, 41% pedig román nemzetiségű volt. Az 1930-as román népszámlálás adatait a területre vetítve a 2,3 millió lakosnak 48% volt román és 42% magyar. A terület átadása szakaszosan ment végbe, az esetleges magyar-román konfrontációt megelőzendő. A Magyar Királyi Honvédség teljes harckészültségben vonult be a visszacsatolandó területre, a műveletben két teljes magyar hadsereg vett részt (a magyar 1. hadsereg a parajdi születésű vitéz nagybaczoni Nagy Vilmos parancsnokság alatt, illetve a magyar 3. hadsereg vitéz Gorondy-Novák Elemér parancsnoksága alatt). Az észak-erdélyi bevonulás szeptember 5-én vette kezdetét nyugati (Szatmárnémeti, Nagyvárad) és északi (Máramarossziget – az 1939 óta magyar fennhatóság alá tartozó Kárpátaljáról kiindulva) irányból. A magyar lakosság kitörő örömmel fogadta a honvédeket, felszabadulásként tekintve az impériumváltásra, ugyanígy viszonyult a többségében magyar anyanyelvű és kultúrtudatú zsidó lakosság is. Az észak-erdélyi német lakosság már megosztottabb volt: míg a magyarság köré jelentős mértékben asszimilálódott szatmári svábok örömmel fogadták a magyar honvédeket, addig a szász lakosság közömbösen vagy tartozkodóan fogadta a magyar katonákat. Több Beszterce-környéki településen kifüggesztették a horogkeresztes zászlót és a honvédeket náci karlendítéssel fogadták. A román lakosság a visszacsatolásra, mint országcsonkításra tekintett. Bár szervezett ellenállásra sehol nem került sor, a felfokozott hangulat több helyen súlyos atrocitásokhoz vezetett. A bevonulás szeptember 12-én zárult le, ekkor érték el a magyar csapatok a visszacsatolt terület legkeletibb települését, Sósmezőt. Kolozsváron és Marosvásárhelyen azonban szeptember 15-én, illetve 16-án ünnepélyes keretek között megismételték a bevonulást Horthy kormányzó és a magyar kormány tagjainak jelenlétében.

A képek a Fortepan gyűjteményéből származnak.

b1
Magyar katonák Máramarosszigeten. (forrás: Fortepan)
b2
1940-ben a Magyar Királyi Honvédségben több kerékpáros zászlóalj is volt, melyek részt vettek az észak-erdélyi bevonulásban. Egy évvel később ezek az egységek is részt vettek a Gyorshadtest kötelékében a Szovjetunió lerohanásában. (forrás: Fortepan)
b3
Pihenő honvédek. (forrás: Fortepan)
b4
Horthy Miklós arcképével készülve a magyar csapatok bevonulására egy erdélyi faluban. (forrás: Fortepan)
b5
A Károly-vonal egyik erődje Szatmárnémeti környékén. A terület átadásának békés úton történő rendezése miatt az erődrendszert soha nem használták éles körülmények között. (forrás: Fortepan/Varga Csaba dr.)
b6
Vitéz dálnoki Miklós Béla altábornagy (ülve), ekkor a Gyorshadtest parancsnoka, mögötte Lengyel Béla ezredes a bevonulás idején, a Szatmár vármegyei Erdőszádánál. (forrás: Fortepan/Varga Csaba dr.)
b7
Katonai menetoszlop Erdélyben. (forrás: Fortepan/Varga Csaba dr.)
b8
Toldi harckocsik Szászrégenben. (forrás: Fortepan/Varga Csaba dr.)
b9
Népviseletbe öltözött lányok várják a magyar csapatokat Szászrégenben. (forrás: Fortepan/Varga Csaba dr.)
b10
Magyar katonák Ratosnyán. (forrás: Fortepan/Varga Csaba dr.)
b11
A román lakosság rendszerint tartózkodóan fogadta a bevonuló magyar csapatokat, a bécsi döntést országcsonkításnak tekintve. Feldíszített, de kihalt utca a román többségű Naszódon.  (forrás: Fortepan)
b12
A szász lakosság leginkább közömbösen viszonyult a területi változáshoz, a magyar csapatok bevonulásakor a náci Németországot éltették. Horogkeresztes karszalag és náci karlendítés a Beszterce-Naszód megyei Csépánon. (forrás: Fortepan)
b13
Náci karlendítés Besztercén. (forrás: Fortepan)
b14
Magyar katonák vonulnak keresztül a Beszterce-Naszód megyei Tekén. (forrás: Fortepan/Kókány Jenő)
b15
Székelykapu és országzászló Marosvásárhelyen. (forrás: Fortepan/Kókány Jenő)
b16
A magyar csapatok fogadása Csíkszeredában. (forrás: Fortepan/Varga Csaba dr.)
b17
Gyergyószentmiklós a magyar bevonulás idején. (forrás: Fortepan)
b18
A feldíszített városháza Sepsiszentgyörgyön. (forrás: Fortepan/Hajdu Fedő Károly)
b19
A magyarlakta településeken kitörő örömmel fogadták a bevonuló magyar katonákat és csendőröket. Ünneplő tömeg Kézdivásárhelyen. (forrás: Fortepan)
b20
Bár a magyar honvédek szeptember 12-én elérték a visszaítélt terület legkeletibb települését, Sósmezőt, a bevonulást néhány nagyobb városban ünnepélyes keretek között megismételték Horthy kormányzó és a magyar kormány jelenlétében. Így került sor szeptember 15-én a kolozsvári díszfelvonulásra (a képen), majd egy nappal később Marosvásárhelyen is. (forrás: Fortepan)

Categories: Jelenkor, Képkocka