Barbárok – Róma és a germánok közötti harc egy sorozatban

Szerző: Tóth Gödri Iringó

Az idei filmes felhozatal igencsak szűkösre sikeredett a kialakult járványhelyzet miatt. Nagyjából két opciója volt, van, a történelmi filmek rajongóinak: vagy elővették a régi klasszikusakat, vagy alternatív megoldásokat kerestek, például sorozatokat néztek a Netflixen, Amazon Prime-on vagy HBO Go-n. Egy ideje már tudjuk, hogy ezek a szolgáltatók nem az ördögtől valók, és tudnak igényes, élvezhető tartalmat gyártani – gondoljunk csak a Netflix A korona című sorozatára – de azért tény, hogy elég változó a szolgáltatók saját gyártású sorozatainak színvonala.

A Barbárok című friss sorozatnak nem azért adtam esélyt, mert Magyarországon forgatták és stábjának közel fele magyar szakemberből áll, hanem mert valós eseményt dolgoz fel, a Teutoburgi csatát (Varus csatája – i.sz. 9.), és mert európai, pontosabban német alkotás. A sorozat első évada mindössze hat részből áll, és gyakran érezni rajta, hogy kisköltségvetésű, amit elég sokan fel is róttak kritikaként. De igazából ízlés kérdése, hogy ez valakit zavar-e, hisz egyesek a CGI túlzott használatától, az agyonhalmozott látványelemektől másznak a falra.

A Teutoburgi csata a Római Birodalom és a germán törzsek egyik híres ütközete volt, a németek számára ma is kiemelkedően fontos esemény, melyben három római légió veszett oda a germán törzsek meglepetésszerű támadásának köszönhetően. A csatát, illetve az ahhoz vezető történéseket a germánok szemszögéből ismerjük meg: a történet középpontjában három germán barát áll: Arminius, Thusnelda és Folkwin. Armeniust még gyerekként szakították el a törzsétől és Rómában nevelték fel, a római hadsereg tisztje lett. Szülőföldjére visszatérve őrlődik a kettősség miatt, amit érez, választania kell a népe és a birodalom között. A figura valós személyen alapszik, Armin a cheruszkok vezére volt az első század elején, és neki tulajdonítják az említett csata sikerét.

Thusnelda egy tipikus 21. századi női karakter, akit ma már nem lehet kihagyni a filmekből, ő az önfejű, erős harcosnő, aki az évad végére hataloméhes vezérré válik. A valós Thusnelda Armenius felesége volt, aki később Germanicus fogságába esett, és Rómában szülte meg fiát, Thumelicust, aki gladiátor lett. A harmadik főhős, Farkasölő Folkwin karaktere kevésbé izgalmas (és teljes mértékben kitalált), inkább a magánéleti, illetve a szerelmi szálak összekuszálásánál nélkülözhetetlen. A sorozatban egyébként nem ő az egyetlen gyengébbre sikeredett karakter, van néhány egysíkú figura, de ezt meg lehet bocsájtani.

A történet, illetve az epizódok jól felépítettek, van bennük feszültség, nem laposodnak el. A történelmi hitelesség tekintetében, természetesen lehet találni hibákat, lehet kritizálni a fegyvereket vagy az öltözeteket, de fontos kiemelni, hogy nagy bakikat nem vétettek az alkotók. A film szellemiségében természetesen van valami kortárs – de ez a fajta plusz általában szükséges ahhoz, hogy a néző számára élvezhetővé váljon egy 2000 évvel ezelőtti történet. Az alkotók igyekeztek korhű látványvilágot teremteni, illetve az különösen szimpatikus – a hollywoodi szokással szemben – hogy a germánok németül, a rómaiak latinul beszélnek. A harci jelenetek is egész jól sikerültek, atrocitással telik, vértől fröcsögőek – persze a Trónok harca grandiózusságával nem érnek fel.

A Barbárok egy kellemes egy-két estés sorozat, szórakoztató, élvezetes, és be tudd szippantani. A filmben bemutatott korszak, pontosabban az, amilyen szemszögből látjuk az eseményeit, frissítően hat, illetve az is jó, hogy nem egy történelmi jelleggel megspékelt fikciót látunk, hanem egy történelmi sorozatot fiktív elemekkel.

Rating: 3 out of 5.