Szerző: Tóth Gödri Iringó
Az idei filmes felhozatal igencsak szűkösre sikeredett a kialakult járványhelyzet miatt. Nagyjából két opciója volt, van, a történelmi filmek rajongóinak: vagy elővették a régi klasszikusakat, vagy alternatív megoldásokat kerestek, például sorozatokat néztek a Netflixen, Amazon Prime-on vagy HBO Go-n. Egy ideje már tudjuk, hogy ezek a szolgáltatók nem az ördögtől valók, és tudnak igényes, élvezhető tartalmat gyártani – gondoljunk csak a Netflix A korona című sorozatára – de azért tény, hogy elég változó a szolgáltatók saját gyártású sorozatainak színvonala.
A Barbárok című friss sorozatnak nem azért adtam esélyt, mert Magyarországon forgatták és stábjának közel fele magyar szakemberből áll, hanem mert valós eseményt dolgoz fel, a Teutoburgi csatát (Varus csatája – i.sz. 9.), és mert európai, pontosabban német alkotás. A sorozat első évada mindössze hat részből áll, és gyakran érezni rajta, hogy kisköltségvetésű, amit elég sokan fel is róttak kritikaként. De igazából ízlés kérdése, hogy ez valakit zavar-e, hisz egyesek a CGI túlzott használatától, az agyonhalmozott látványelemektől másznak a falra.
A Teutoburgi csata a Római Birodalom és a germán törzsek egyik híres ütközete volt, a németek számára ma is kiemelkedően fontos esemény, melyben három római légió veszett oda a germán törzsek meglepetésszerű támadásának köszönhetően. A csatát, illetve az ahhoz vezető történéseket a germánok szemszögéből ismerjük meg: a történet középpontjában három germán barát áll: Arminius, Thusnelda és Folkwin. Armeniust még gyerekként szakították el a törzsétől és Rómában nevelték fel, a római hadsereg tisztje lett. Szülőföldjére visszatérve őrlődik a kettősség miatt, amit érez, választania kell a népe és a birodalom között. A figura valós személyen alapszik, Armin a cheruszkok vezére volt az első század elején, és neki tulajdonítják az említett csata sikerét.
Thusnelda egy tipikus 21. századi női karakter, akit ma már nem lehet kihagyni a filmekből, ő az önfejű, erős harcosnő, aki az évad végére hataloméhes vezérré válik. A valós Thusnelda Armenius felesége volt, aki később Germanicus fogságába esett, és Rómában szülte meg fiát, Thumelicust, aki gladiátor lett. A harmadik főhős, Farkasölő Folkwin karaktere kevésbé izgalmas (és teljes mértékben kitalált), inkább a magánéleti, illetve a szerelmi szálak összekuszálásánál nélkülözhetetlen. A sorozatban egyébként nem ő az egyetlen gyengébbre sikeredett karakter, van néhány egysíkú figura, de ezt meg lehet bocsájtani.
A történet, illetve az epizódok jól felépítettek, van bennük feszültség, nem laposodnak el. A történelmi hitelesség tekintetében, természetesen lehet találni hibákat, lehet kritizálni a fegyvereket vagy az öltözeteket, de fontos kiemelni, hogy nagy bakikat nem vétettek az alkotók. A film szellemiségében természetesen van valami kortárs – de ez a fajta plusz általában szükséges ahhoz, hogy a néző számára élvezhetővé váljon egy 2000 évvel ezelőtti történet. Az alkotók igyekeztek korhű látványvilágot teremteni, illetve az különösen szimpatikus – a hollywoodi szokással szemben – hogy a germánok németül, a rómaiak latinul beszélnek. A harci jelenetek is egész jól sikerültek, atrocitással telik, vértől fröcsögőek – persze a Trónok harca grandiózusságával nem érnek fel.
A Barbárok egy kellemes egy-két estés sorozat, szórakoztató, élvezetes, és be tudd szippantani. A filmben bemutatott korszak, pontosabban az, amilyen szemszögből látjuk az eseményeit, frissítően hat, illetve az is jó, hogy nem egy történelmi jelleggel megspékelt fikciót látunk, hanem egy történelmi sorozatot fiktív elemekkel.
