Kedves Bori postája

Szerző: Tóth Gödri Iringó

A levél, azaz a kézzel vagy géppel írott üzenet és a sajtó mindig szoros kapcsolatban voltak. Magyarország területén, illetve Közép-Kelet Európában a 19. század közepén vált bevett szokássá, hogy a szerkesztőségekbe levelek formájában érkeztek be a vidéki hírek. Természetesen nem csak az ilyen tudósítások és hírek érkeztek levél formában. Az olvasói levél egy sajátos „műfaj”, mely feltételezi, hogy írója az adott sajtótermék rendszeres olvasója, témája érdekli, üzenete kapcsolódik az újság vagy folyóirat tematikáihoz, világszemléletéhez, stb.

A Dolgozó Nő című nő havilapban, ami 1945 és 1989 között Románia egyetlen magyar nyelvű nőket célzó folyóirata volt, melyet Kolozsváron szerkesztettek, Bukarestben nyomtattak, rendszeresen közöltek leveleket. A folyóirat, mely fényképekkel és grafikákkal gazdagon illusztrált volt, rovataiban nagyon változatos témákkal foglalkoztak a gyerekneveléstől, a művészeteken át a tervgazdálkodás eredményeiig. A levelekből közölt részletek, idézetek nagyon gyakoriak, szinte minden rovatban feltűnnek. Az olvasói leveleknek szentelt különálló rovat az ötvenes évek elején jelent meg. Eleinte még nem volt állandósult, neve is változott: 1952-ben és 1953-ban feltűnnek a Levelezők – hazánk büszkeségei, Asszonyok írják és Levelesláda címek is. 1955-től lett állandósult címe a rovatnak, az olvasó leveleket bemutató, ismertető és megválaszoló oldal fejlécén a Kedves Bori postája illusztrációval is kiegészített, logószerű cím szerepelt.

Az illusztráció egy kisméretű grafikai alkotás, melyen egy asztalnál ülő, levelet író nő látható. Az évtizedek alatt a cím maradt, de a forma többször is változott. 1963-ban, a grafikát egy kisméretű fotó váltotta, hasonló tematikával, majd 1964-től teljesen eltűnt az illusztráció. A rovat címét is érdemes alaposabban megvizsgálni. Kedves Bori egyértelműen egy kitalált személy, illetve egy kitalált név. Neve beszédes, utal arra, hogy az olvasó bátran fordulhat hozzá, hisz kedves, így segítőkészen válaszolni fog. Párhuzamként említhetjük a magyarországi Nők Lapja Okos Kata levelesládája című rovatát, ahol egy hasonló fiktív névvel találkozhatunk. A Kedves Bori névválasztás azért is izgalmas, mert a közölt olvasói levelek gyakran kezdődnek a szokásos megszólítással: Kedves Bori!, ami így a címzett teljes neve is egyben.

A rovatban elsősorban olvasói leveleket közöltek, de idővel más típusú szövegek is feltűntek. Már az első évben megjelenik a válasz(levél), illetve az a fajta válasz is, amikor egy rövid cikkben, mintegy elmesélt történetben írják le, hogy Bori, hogyan oldotta meg azt a helyzetet, problémát, amivel az olvasó hozzá fordult. Olyan címekkel találkozunk, mint például, Kedves Bori megoldotta, Kedves Bori szóvá teszi, Kedves Bori válaszol, Kedves Bori visszakérdez, Kedves Bori elintézte. Az ötvenes évek végén megjelenik a jogi tanácsadás, mint külön egység a rovatban. A rovat, mely többnyire egy, ritkán két oldalas, gyakran tartalmaz fényképeket is, a levélírók vagy a leghűségesebb olvasók, legjobb terjesztők képei jelennek meg, majd a hatvanas évektől egy elkülönített részben gyerekek beküldött fényképei jelennek meg egész kis méretben (Gyerekeink címen).

Az olvasói levelek néha teljes terjedelmükben jelennek meg, de gyakran csak részleteket közölnek belőlük, sőt az sem ritka, hogy a szerkesztő összegzi, függő beszédes formában, hogy mit írt a levél írója. Alapvetően négy féle levéllel találkozunk, beszámolóval, panaszlevéllel, segítségkéréssel és köszönetnyilvánítás. A beszámoló az ötvenes évek elején gyakori, ebben az esetben a levél írója néhány sorban elmeséli, hogy az adott településén, rajonjában milyen megvalósítások voltak, milyen sikereket értek el. Ez a már említett vidéki híradások egyik formája, bár tény, hogy ezzel a típusú levéllel nem csak az általunk vizsgált rovatban találkozunk, hanem a folyóirat más oldalain is.

A kéréseket megfogalmazó levelek nagyon változatosak a helyi nőegyletek problémáira és magánéleti dilemmákra egyaránt irányulhatnak. Sütő-Egressy Zsuzsa írja le, hogy a folyóirat sokat foglalkozott az ötvenes évek végén és a hatvanas évek elején a férfi-nő kapcsolatokkal, és a házassági vagy szerelmi tanácskérés és-adás gyakori a levelező rovatban is.

A kérések egy külön csoportját képezik azok a levelek, melyek a hetvenes években tűnnek fel Kedves Olvasó! címmel. Ezek esetében a levél írója gyakran egy olyan kérdést, kérés fogalmaz meg, amelyre nem a szerkesztőség, hanem egy másik olvasó kínálhat megoldást, segítséget.

A panaszlevelek általában arra vonatkoznak, hogy valamilyen termékből vagy szolgáltatásból hiány van egy adott településen vagy régióban.  Gyakori, hogy az olvasók arra panaszkodnak, hogy nem találnak egy-egy gyár vagy üzlet kínálatában nagyméretű női lábbeliket vagy fehérneműket, de van, hogy az orvosi ellátás hiányosságaira panaszkodnak.

Ezek a szövegek azért különösen izgalmasak, mert egy olyan korszakban, amikor a sajtót a cenzúra és a propaganda uralta, mégis maradt egy kis rés a rendszer kritikájának megfogalmazására. Az ilyen típusú írások gyakran egy egységbe szervezve, a Szóvá tesszük alcím alatt jelentek meg. Természetesen, összességében a rendszer „jól működik”, így a folyóirat szerkesztőinek válaszaiból általában az derül ki, hogy közbenjárnak az olvasó érdekében, és ígéretet tesznek arra, hogy segítenek a probléma orvoslásában. A köszönőlevelek általában az ilyenfajta közbeavatkozásra, közbenjárásra jelentenek választ, igazolják, bizonyítják, hogy megoldás született.

Egy adott hónapban, a rovatnak fenntartott oldalon, a felsorolt levéltípusok, illetve a témák is izgalmas elegyet alkotnak. 1955 novemberében például olyan témákról esik szó, mint a sepsi rajoni nőbizottság újraszervezése, a libatömés, bodoki és borosnyai hírek, egy szabászati tanfolyam, esztelneki verseny (hogy kinek van több baromfija), egy alsóhomoródi felcsernőről, arról, hogy november 7. tiszteletére több asszony vesz részt a nyelvórákon és egy konzervkiállításról. A levelek nem csak a tematika, hanem a „származási hely” tekintetében is változatosak. Bár elsősorban erdélyi településekről érkeztek a levelek, nem kizárólag. 1955 márciusában például Igazfalva, Kissiratos, Szilágysomlyó, Sztálinváros, Szatmár, Marosvásárhely, Gyulafehérvár, Magyardécse, Temesvár, Zsombolya településekről érkeztek levelek, de bármely évfolyam bármely hónapjában ugyanilyen nagy és változatos lefedést tapasztalhatunk. Ugyanez érvényes a levélírók foglalkozására, a gyári munkástól a nő egyletvezetőjén át a tanárnőig mindennel találkozunk.

A hetvenes években állandó részei lesznek a rovatnak a Keresem, ahol többnyire rég nem látott, eltűnt családtagokat, ismerősöket keresnek a levelek írói és az Üzenetek, mely rész akár a társkeresésnek is lehetőséget adott. Ugyancsak ennek a rovatnak a részeként jelenik meg a Barátság-posta is 1981-ben, mely által a lap olvasói a nyilvánosság kizárásával köthettek barátságokat más olvasókkal. Itt csak 16 éven felüliek felhívásait közölték.

Fontos kiemelni, hogy a folyóirat szinte teljes történetében jelen levő levelezőrovat, az évtizedek alatt sokat változott, mondhatni egyre inkább az olvasók igényeihez igazodott. Míg az ötvenes évek beszámolói a termésről és a megvalósításról a pártpolitikával összhangban levő hír jellegű olvasnivalók, a nyolcvanas években a rovat különböző részei egyre inkább cselekvésre, írásra ösztönzik az olvasókat, akár magánlevelezésekre. A hetvenes évektől a nagy megvalósítások helyét apró-cseprő magánéleti örömek és bánatok veszik át, nem ritkák, hogy problémák, nehézségek jelennek meg.  A rovat levelei egyszerre izgalmas források és szórakoztató olvasmányok.

Categories: Sajtó, Sajtóprés

Tagged as: ,