Ridley Scott nyolcvannégy évesen is aktívan alkot és rendez. 2021-ben is két filmje került a mozikba: a huszadik század egyik nagy botrányára koncentráló Gucci-ház és a méltatlanul kevés visszhangot kapott, Az utolsó párbaj című történelmi film.
Az utolsó párbaj, mely Eric Jager (amerikai irodalomkritikus és a középkori irodalom szakértője) azonos című 2004-ben publikált könyvén alapszik, sok szakmai vita és beszélgetés indítója is lett. A történet egy 1386-ban, két francia nemes között lezajlott párbajra, illetve a hátterében álló istenítéletre, és az ehhez vezető eseményekre koncentrál. Érdekessége, hogy a párbajhoz vezető eseményeket három különböző szemszögből is bemutatja.
A történet első felében Jean de Carrouges (Matt Damon), felesége, Marguerite Carrouges (Jodie Comer) és Jacques Le Gris (Adam Driver) egymáshoz fűződő viszonyát, az események hátterét, előzményeit ismerjük meg.
A történet VI. Károly francia király (1380–1422) idején játszódik. Jean de Carrouges és Jacques Le Gris együtt harcoltak Limoges mellett a százéves háborúban (1337–1453), egymás életét is megmentették, így bajtársakként tekintettek egymásra. Sorsuk azonban nagyon különbözőképpen alakult, hiszen Carrouges pestisben elveszítette a családját, s elszegényedett, ám megpróbál új életet kezdeni, amikor elveszi egy nemes lányát. Eközben Le Gris Pierre d’Alençon (Ben Affleck) gróf, a hűbérura hasznos és tevékeny segítője lesz, kényelmes él, vagyona gyarapodik. A két lovag kapcsolata egy földdarab tulajdonjoga kapcsán romlik meg igazán, mivel Carrouges elfordul hűbéruruktól, d’Alençontól. Évekkel később látszólag kibékülnek – békekötésüket egy csókkal pecsételik meg Le Gris és Marguerite Carrouges között, mely fontos „lépés” a tragikus végkifejlet fele.
A további történésekről, eseményekről három különböző visszaemlékezést látunk: Marguerite Carrouges „verziójában” Le Gris megerőszakolja, míg Le Gris szerint nem történt erőszak, vágyaik ragadták el őket. Marguerite arra kéri férjét, hogy álljon ki mellette, így Carrouges párbajban küzd meg igazáért, becsületéért. Ha veszít, nem csak ő hal meg, hanem feleségét is kivégzik hamis vád miatt.
A filmet leginkább azért érte kritika, mert míg a Le Gris és Carrouges szemszögéből elmesélt változatok elismerésre méltóan korhűek, addig a Marguerite verziója „gyenge lábakon áll”, hiszen a középkorászok egyetértenek abban, hogy nagyon hiányosak az ismereteink a nők helyéről, szerepéről, énképéről az érett középkorban. Itt érdemes azt is megemlíteni, hogy a három verzión, három forgatókönyvíró dolgozott: Matt Damon, Ben Affleck és Nicole Holofcener, s míg előbbi kettő hűen követte az író kutatásait, utóbbi szabadabban kezelte az „alapanyagot”.
Eric Jager szakértőként is részt vett a film megalkotásában, így a kor szokásai, alakjai, öltözetei, társadalma hitelesen jelennek meg. A film csak egy epizódot, egy vékony szeletkét mutat be, de jól megragadja a kor lényegét, sőt mindezt úgy teszi, hogy a huszonegyedik században is igyekszik aktuális lenni a nő helyzetének, a középkori „metoo” bemutatása által.
A történet érdekes, látványvilága élvezetes, a tetőpontot illetve a befejezést jelentő párbaj pedig igazán izgalmas. A színészi alakítások is jók, a hollywood-i sztárgárda hozza a tőlük elvárt szintet.
Bár nagyon sokat lehetne a filmről értekezni, spoilerezés nélkül nehéz, így inkább azt ajánlom, hogy mindenki nézze meg és beszélje meg történelem iránt rajongó ismerőseivel.