Az alábbi írás a nők változó helyzetére kíván rövid betekintést nyújtani a 20. század második felében, melyből megismerhetjük a kihívásokat és nehézségeket, amelyekkel szembe kellett nézniük a második világháború után, valamint a szocializmus ideje alatt.
Kutatásomban elsősorban a sajtóanyagot vizsgálom, melyből kirajzolódik egy olyan kép, amelyet a kialakuló hatalom próbált a lakosok felé vetíteni. A Dolgozó Nő, egy olyan világba enged betekintést számunkra, amely a nők történetének egy igazán érdekes periódusa, így felmerülhet bennünk a kérdés: elnyomás vagy emancipáció volt-e a szocializmusban kialakult nőkre fókuszáló rendszer, valamint, napjainkban ez az örökség miként határoz meg minket? Az elemzett sajtóanyag, egyfajta „irányított valóságot” tükrözött vissza, amely nem csupán tájékoztatni kívánta az olvasókat, hanem erőteljesen formálni is akarta a társadalmi szemléletet. Az újságok hasábjain megjelenő riportok, példaképként bemutatott munkásnők, valamint a dolgozó női hősök idealizált ábrázolása egy jól körülhatárolható narratívát szolgált: a nő, aki egyszerre dolgozó, anya, feleség és a szocialista társadalom építőköve.
A világháborút követő években a családon belüli hagyományos szereposztás alapvetően nem változott meg, sőt, néhány évtizedig inkább a klasszikus családmodell megerősödése volt megfigyelhető. Míg a férfiak számára a családon kívüli munkavégzés továbbra is természetes jogként és kötelességként jelent meg, addig a női munkavállalást a közfelfogás csupán gazdasági kényszerből fakadó szükségszerűségként értelmezte.[1] A női munkavállalás változását nemcsak az általános európai tendenciák befolyásolták, hanem a korszak sajátos társadalmi és gazdasági viszonyai is. A szocialista rendszer erőforrásigényes gazdaságpolitikája következtében a nők tömegesen léptek be a munkaerőpiacra, ami jelentős mértékben hozzájárult a keresők létszámának növekedéséhez. A legtöbb család számára a férfi egyedüli keresetéből biztosított megélhetés nem volt elegendő, így a női munkavállalás nem önkéntes döntés, hanem gazdasági szükségszerűség volt. Ez a kényszerhelyzet alapjaiban formálta át a női szerepekről alkotott felfogást és a családon belüli munkamegosztás hagyományos rendszerét.
A nőkkel szemben továbbra is érvényesült a hagyományos „triád”-szerepelvárás – feleség, édesanya, háziasszony –, amelynek következtében a gyermekgondozás és nevelés elsődlegesen az anyák feladata maradt. Ez jelentősen befolyásolta a nők munkavállalási lehetőségeit: minél több gyermeket nevelt egy nő, annál nehezebb volt számára visszatérni a munka világába. Ezzel szemben kutatások azt mutatják, hogy a gyermekvállalás a férfiak munkahelyi előmenetelére kedvező hatást gyakorolt. A feleség legfőbb szerepét elsősorban az anyaságban határozták meg. Az egyenjogúság megvalósítását pedig a reproduktív feladatok – például a gyermeknevelés és a háztartási teendők – közös megosztásában látták.[2]
Az 1980-as évek új jövőképet tükröznek Románia számára. Nicolae Ceaușescu a női emancipáció propagandája mellett a nők kettős szerepére hívta fel a figyelmet, és felszólította a nőket a gyermekszülésre, figyelmeztetvén a társadalmat arra, hogy 1967-től folyamatosan csökkent a gyermekszületések száma. Ceaușescu dicsérte a nőt az anya és a dolgozó kettős szerepéért, de ezek a követelések csak a nők megterhelésére szolgáltak, olyan elvárásokat, amelyeket nehéz reprodukálni. Így a nyolcvanas évek időszakának sikerült egy kettős képet létrehoznia: a produktív nő és a reproduktív nő képét, de ezek vizuálisan soha nem egyesültek. Bár az állam elvárta, hogy minden nő szupernő legyen, a szocialista ikonográfia, ha meggyőzőnek akart lenni, nem tudta feltárni ezt a valóságot. Ily módon a nők absztrakt eszményként: a szabadság, az ipar és a béke szimbólumaként való bemutatása elfedte azokat az egyenlőtlenségeket, amelyekkel a nőknek a politikai, gazdasági, társadalmi és reproduktív szférában szembe kellett nézniük.
Az anyaság
Elsősorban, az anyaság nagyon fontos szerepet játszott a lap tematikájában. Az általam vizsgált lapok mindegyikében megjelenik valamilyen módon az anyaságra való utalás, akár úgy is, amely nem feltétlenül direkt módon anyákat mutat be az olvasók számára. Az 1975. 5. számban egy interjúban két fiatal nővel beszélgetnek el a rovat szerkesztői, amelynek befejező mondata így jelenik meg: „Stoian Elena továbbra is itt szeretne dolgozni a gyárban, s most már, három évi házasság után, jöhet a gyermek is.”[3] Tisztán látható az olvasók számára, hogy milyen elképzelés alapján mutatják be a fiatal nők számára azt az utat, ami szerintük megfelelő az életben. Házasság, munka, gyermekvállalás. Véleményem szerint, az idézett mondat jó összegzésként megjeleníthető a kommunizmusban működő lapokról, amelyek a nők számára íródtak. Az anyaságra való ösztönzés nem csak itt jelent meg, hanem például két olyan ikerrel készített interjúban, melyben arról mesélnek, milyen volt számukra gyermekotthonban felnőni. Ez egy ravasz módja a megfogalmazásnak az anyaság kérdésében. Jó nő lehet egy olyan személy, aki gyermekeiről lemond? Mégis milyen erkölcsi értékkel rendelkezik egy olyan nő, aki lemond a gyermekeiről önszántából, valamint az anyaságról, amely a legfontosabb attribútuma lehet egy nőnek? Ezek a kérdések nem csak ennyi év távlatából merülhetnek fel, hanem a korban is megfogalmazódhattak a fiatal lányokban, nőkben, akik a rovatot olvasták, hiszen a hasonló írások tudatalatt fogják meg az olvasót. A házasság fontos eleme volt a társadalmi elfogadásnak minden történelmi korban, így ez nem maradt másképp a szocializmusban sem. Az számított a társadalmilag elfogadottnak, hogy korán házasodtak a fiatalok, de legfőképp a lányokra volt ezt az elvárás akkora nyomással. A korai házasodás gyakorlata azért volt elterjedt, főleg Közép – Kelet Európában, mert több gyermeket kellet szülniük a nőknek, így ezt fiatalabb korban könnyebben megtehették, mintha idősebben mentek volna férjhez.
A munkás nő képe
A nemek közötti viszonyok minden esetben egy olyan hierarchikus rendben alakultak, amely továbbra is a férfiak számára biztosított kedvezőbb helyzetet. Ennek ellenére, mégis pozitív irányba mozdult el a nők helyzete, mind a munkaerőpiaci bevételükkor, mind az oktatásbeli szerepükben változás történt, sokkal több nő tudott elvégezni egy elemi vagy gimnáziumi szintű oktatást, mint azelőtt, valamint egyetemi tanulmányokat is jóval gyakrabban végeztek mint az azelőtti században.[4] Románia esetében is megállapítható, hogy bár az emancipációs folyamatok megváltoztatták a nők életét, azok mégsem képviselték valóban az ő érdekeiket. A különböző pártideológiai célokhoz hangzatos propagandával felhasználták őket, miközben az emancipációt hangoztatva elvárták tőlük a totális alávetettségre való hajlandóságot. A nők korábbi háztartási munkákhoz kapcsolódó sztahanovizmusát kiterjesztették az élet minden területére. A patriarchális mentalitású férfitársadalom, nem igazán tudott mit kezdeni a nők új szerepével.
A nők emancipációja jól észrevehető a lap kontextusában. A traktoros lányoktól kezdődően a futószalagos munkásig, a bútorgyárban dolgozó nőig, minden termelői szakirány megjelenítődött a lap működése során. Az interjúknak köszönhetően érdekes élettörténetek tárulnak az olvasó elé, amelyek a korban valószínűleg csodálkozást és érdeklődést válthattak ki belőlük, hiszen valamilyen módon érvényesíteni kellett a szórakozást is az emberek életében, mivel a televízió műsorai gyakran nem tették ezt meg a korban. Az élettörténetek és különböző sorsok arra engednek minket következtetni, hogy a lap fő célja az volt, hogy az érdekességek mellett és a szórakoztatás mellett valós problémákat és felmerülő kérdéseket tárgyaljon meg, ezzel is elindítva valamit az olvasóban. Természetesen ezeket a folyamatokat nem tekinthetjük teljesen organikusnak, mert a pártpropaganda lencséjén keresztül voltak létrehozva. A valóság sokszor nagyon eltérő volt, a nők élete teljesen másképp alakulva, mint ahogy azt az újságokban bemutatták. Ennek ellenére a lap érdekes tematikájú volt, olyan témákat dolgozott fel, melyek foglalkoztatták az olvasókat, hiszen a szocializmus egész fennállása alatt működött, így arra következtethetünk, hogy a nagyközönség számára, érdekesnek számíthatott, láthatták az ország állapotát és különböző sorsokat, amelyek kialakultak.
Felhasznált irodalom
- Dolgozó Nő
- Koncz Katalin: Női karrierjellemzők: esélyek és korlátok a női életpályán. . In: Házastárs? Munkatárs? Vetélytárs? A női szerepek változása a 20. századi Magyarországon. (szerk.) Palasik Mária – Sipos Balázs, Napvilág Kiadó, Budapest, 2005. 57 – 77.
- Kovácsné Magyari Hajnalka: „Trendi nő” a Ceaușescu korszak utolsó éveiben, avagy milyen volt az 1980-as évek Romániájának divatos nőtípusa. In: Erdélyi Krónika.
- Kovácsné Magyari Hajnalka: Nőábrázolások a magyar és román államszocializmus éveinek reklámtermékeiben. In: Politika, életrajz, divat, oktatás… Tanulmányok Magyarország történetéből a középkortól napjainkig. Eszterházy Károly Egyetem Líceum Kiadó, Eger, 2018. 205 – 227.
- Kovácsné Magyari Hajnalka: Női szerepek változásai a magyar és román államszocializmus idején (1945 – 1989). In: Korunk.2021/2. 60 – 73.
- Novák Csaba Zoltán: Holtvágányon. A Ceaușescu-rendszer magyarságpolitikája. 1974–1989. Kolozsvár, 2023.
- Pálkovács István: Munka és tanulás. In: Dolgozó Nő. 1975. 5. szám. 5.
- Pukánszky Béla: Nőkép, nõi szerepek és iskoláztatás a második világháború után. in: Educatio, 2007. 4 sz. 551 – 564.
- Schadt Mária: A „házi tücsöktől a dolgozó nőig”: Az individualizációs folyamatok hatása a családi szerepekre. In: Házastárs? Munkatárs? Vetélytárs? A női szerepek változása a 20. századi Magyarországon. (szerk.) Palasik Mária – Sipos Balázs,Napvilág Kiadó, Budapest, 2005. 156 – 168.
- Tóth Eszter Zsófia – Murai András: Szex és szocializmus. Avagy „Hagyjuk a szexualitást a hanyatló nyugat ópiumának?”.Budapest, 2014.
- Tóth Eszter Zsófia: Kádár leányai. Nők a szocialista időszakban. Budapest, 2010.
- Tóth Gödri Iringó: Dolgozó nő: az államszocialista Románia legfontosabb magyar nyelvű női magazinja. In: Erdélyi Krónika.
- Tóth Gödri Iringó: Kedves Bori postája. In: Erdélyi Krónika.
- Tóth Gödri Iringó: Maszkos fotóválogatás a Dolgozó nőben. In: Erdélyi Krónika.
- Valuch Tibor: Hétköznapi élet Kádár János korában. Budapest, 2006.
Jegyzetek
[1] Pukánszky Béla: Nőkép, női szerepek és iskoláztatás a második világháború után. in: Educatio, 2007. 4 sz. 552.
[2] Tóth Eszter Zsófia – Murai András: Szex és szocializmus. Avagy „Hagyjuk a szexualitást a hanyatló nyugat ópiumának?”.Budapest, 2014. 41.
[3] Pálkovács István: Munka és tanulás. In: Dolgozó Nő. 1975. 5. szám. 5.
[4] Schadt Mária: A „házi tücsöktől a dolgozó nőig”: Az individualizációs folyamatok hatása a családi szerepekre. In: Házastárs? Munkatárs? Vetélytárs? A női szerepek változása a 20. századi Magyarországon. (szerk.) Palasik Mária – Sipos Balázs, Napvilág Kiadó, Budapest, 2005. 159 – 160.
