A 20. század történetét talán leginkább a két világháború határozza meg. Ezzel (is) van összefüggésben, hogy minden egyes generációt érintett valamilyen formában a katonai szolgálat. Az alábbi gyűjteményben a történelmi Csík megye katonáinak kizárólag a magyar haderőkben eltöltött szolgálatáról közlök képeket. Az első kép a „békebeli” dualizmus korához kapcsolódik. Ezt követi két első világháborús fotó, majd átugrunk a II. világháború korszakába: négy kép a levente intézményhez kapcsolódik, egy képen veteránok szerepelnek, míg további három képen frontszolgálatra készülő ditrói honvédek. Az alábbi képek anyai és apai nagyszüleim fotóalbumaiból kerültek elő.
A képen üknagyszüleim láthatóak: Molnár József (1884, Tudnád – 1960, Tusnád) és Orbán Mária (1888, Tancs – 1973, Tusnád). A kép Szászrégenben készült, 1900 és 1910 között. Molnár József Szászrégenben töltötte sorkatonai szolgálatát tisztiszolgaként (megfigyelhető bal válla alatt az ún. lövészbojt). Itt ismerte meg feleségét, aki szolgálóleány volt, és vitte haza magával a Csík megyei Tusnádra. Molnár József később harcolt az első világháborúban, ahol 1915-ben orosz hadifogságba esett. Ukrajnában töltötte a háború hátralévő részét, ahol egy farmon dolgoztatták. 1918-ban tért hazaEz a kép az első világháború idején készült és a ditrói Siklódi Lajos (1885-1962) látható rajta. A galléron lévő rangjelzés alapján őrvezető volt. Az eredeti képet Forgó Zalán retusálta, melyet ezúton is köszönök nekiSiklódi Lajos az orosz fronton tüdőlövést kapott, melyet szerencsésen túlélt, de egy évig lábadozott a kórházban. A kép 1916 novemberében készült, hátlapja szerint a budapesti Szent János Kórházban. Siklódi Lajos hátánál a felesége állÉszak-Erdély és Székelyföld 1940-es visszacsatolását követően az itteni fiataloknak is ún. levente-kiképzésen kellett átesniük. Ez egy katonai előkészítő kiképzést jelentett. Nagyapám, Kovács Ferenc (1929, Csíkzsögöd – 2009, Csíkszereda) is 1941-től levente volt. A képen Csíkszeredában, az országzászló avatásán állnak őrt a helyi leventék, baloldalt lent nagyapám. Középen Horthy Miklós kormányzó arcképeNagyapám, mint levente 1941-benA Kovács család csoportképe szintén 1941-ben, zsögödi házuk udvarán. A férfiak közül középen id. Kovács Ferenc (1901, Tusnád – 1993, Csíkszereda) rendőr-egyenruhában. Mellette jobboldalt nagyapám, baloldalt a bátyja, Kovács Imre (1927, Csíkzsögöd – 1974, Csíkkozmás), mindketten levente-egyenruhában. Imre később végigharcolta a II. világháborút, 1945-ben Ausztriában esett amerikai hadifogságba. A férfiak mellett áll id. Kovács Ferenc felesége, Rozália (1905, Újtusnád – 1984, Csíkszereda) és lányuk, szintén Rozália (1931, Csíkzsögöd – 2014, Csíkszereda)Nagyapám leventeként 1944 márciusában. Az előretörő szovjet csapatok miatt édesanyjával és húgával elmenekültek és a Balaton melletti Tapolcán állapodtak meg. Itt a nyilasok 1944 decemberében besorozták nagyapámat (annak ellenére, hogy mindössze 15 éves volt). A Balaton vidékén, Muraközben és Muravidéken vett részt a harcokban, majd Stájerországban hadifogságba esett. A szovjetek először a felső-ausztriai welsi hadifogolytáborba vitték, de fiatal kora miatt hazaengedtékElső világháborús frontharcosok álltak össze egy kép erejéig Gyergyóditróban, 1942-ben. Többségük a későbbiekben az ebben az évben létrehozott 3. székely határőr-zászlóaljban szolgált, melyben zömmel ditrói, remetei és borszéki első világháborús veteránok szolgáltak (Nagy József személyes közlése alapján)Az alakulatot 1944 tavaszán mozgósították és Bélborra vezényelték. Mikor a szovjet csapatok elérték a magyar határt (elsőként a Csík megyei Úzvölgyénél lépték át a határt augusztus 26-án. Gyergyó térségét szeptember 5-én érték el, Ravasz István adatsora szerint ekkor estek el a Békási-szoros külső kijáratánál lévő települések: Gyergyóbékás, Damuk és Zsedánpatak.). A Bélbortól keletre lévő magaslatokon harcoltak, majd többségük szeptember 11-én hazaszökött. A képen az 1-essel jelölt személy dédnagyapám, Balla Joákim (1899, Ditró – 1964, Ditró). Ő korábban, az első világháborúban megjárta az olasz frontot, ahol egy hadnagy legénye volt. Valószínűleg már ekkor megkapta a tizedesi rangot, mert 1944-ben már egy nehézfegyverszászad (géppuskás) tizedeseként vonult be. Mindkét háborút szerencsésen túlélteUgyanaz az alakulat 1944 júniusában Bélboron. A kép baloldalán két katonán látható a határvadászokra jellemző kakastollas fövegA ditrói bakák bevonulása 1944 tavaszán. A képen látható egy hadnagy és egy zászlós is. A hadnagy valószínűsíthetően a helyi Fülöp Andor. A Székely Határőrségnél nem volt hivatásos tisztikar, a helyi első világháborús tiszteket reaktiválták.
